A mostani kibocsátás azt mutatja, hogy a már zajló hálózati és tisztítótelepi fejlesztések mellett is maradnak olyan sérülékeny pontok, amelyeket a szélsőséges csapadék rövid idő alatt túlterhelhet.
Mi történt?
Honolulu közlése szerint az augusztusi Lala trópusi vihar alatt összesen mintegy 26 millió gallon szennyvíz került ki a rendszerből, ebből 26,1 millió gallon a Sand Island szennyvíztisztító telephez kapcsolódott. A kibocsátott anyag baktériumokkal terhelt szennyvíz és csapadékvíz keveréke volt, amely végül a Honolulu Harborba jutott.
A város tájékoztatása alapján a fő problémát az okozta, hogy a telep szűrőrácsai törmelékkel eltömődtek. Ez visszaduzzasztotta a szennyvizet, amely így a csapadékvíz-elvezető rendszerbe került.
A hatóságok több mint félmillió gallont vissza tudtak nyerni a kiömlött szennyvízből a Sand Island telepnél. Ennek ellenére 25,45 millió gallon a viharelvezető csatornákon át a kikötőbe jutott.
Mi ismert jelenleg?
A rendelkezésre álló adatok szerint ez az egyik legnagyobb honolului szennyvízkiömlés az elmúlt években. A cikkben idézett városi adatok alapján 2006-ban közel 50 millió gallon szennyvíz került az Ala Wai-csatornába egy hosszan tartó csapadékos időszak alatt.
A mostani esemény nem egyetlen ponton okozott zavart. A vihar napján a Kakaʻako városrészben, az Ala Moana szennyvízátemelő állomásnál is történt kiömlés áramszünet és egy tartalékgenerátoron meghibásodott tömítés miatt. Itt 700 ezer gallon szennyvíz ömlött ki, amelyből 150 ezer gallont sikerült visszanyerni.
Ugyanezek a kimaradások egy közeli épületnél, a South Street 425. szám alatt is visszaduzzadást okoztak. Az épület üzemeltetése az elektromos rendszer védelme érdekében az Auahi Streetre szivattyúzta a vizet.
Emellett egy akna is túlfolyt Mānoa Valley hátsó részénél, ahol további 100 gallon szennyvíz került ki. Ez a helyszín a város szerint visszatérő problémát jelent, ezért viharos időben előre odairányítanak szippantó járműveket.
Miért jelentős az eset?
A mostani incidens akkor történt, amikor Honolulu már hosszú ideje nagyszabású fejlesztéseket végez a szennyvízrendszerén. A város 2010-ben szövetségi hozzájárulási megállapodást kötött, miután korábbi, gyakori kiömlések miatt jogi eljárások indultak.
A program két fő területre összpontosít:
- a csőhálózat megerősítésére
- a korszerűbb, biológiai tisztítás bevezetésére a szennyvíztisztító telepeken
A csőhálózat felújításának első nagy szakasza 2010 és 2020 között zajlott. A Honouliuli telepen a biológiai tisztítási munka 2024-ben zárult le, míg a Sand Island telepen az első fázis a múlt hónapban fejeződött be, a végső határidő pedig 2035.
A város adatai szerint a kiömlések száma 200-ról 31-re csökkent 2006 és 2024 között. Ez javulást jelez, ugyanakkor a mostani nagy volumenű kibocsátás arra utal, hogy extrém időjárási helyzetekben továbbra is jelentős kockázat marad.
Milyen kockázatok és rendszerszintű problémák látszanak?
A honolului rendszerben a szennyvíz részben gravitációval, részben elektromos szivattyúkkal jut el a tisztítótelepre. Ha a csövek elöregednek és megrepednek, vagy ha egy szivattyú áramszünet vagy műszaki hiba miatt leáll, a szennyvíz visszaduzzadhat és kiömlés történhet.
A mostani esetnél a város szerint a szűrőrácsok eltömődése volt a fő kiváltó ok. A rendszer fejlesztését szabályozó szövetségi megállapodás ezt a problémát nem kezelte előre, és a városvezetés szerint korábbi nagy esőzéseknél, még a márciusi egymást követő Kona-viharok idején sem alakult ki hasonló eltömődés.
A háttérben az is növelheti a terhelést, hogy bár a csapadékvíz- és a szennyvízhálózat technikailag külön rendszer, a repedések és törések miatt csapadékvíz juthat a szennyvízrendszerbe. Ez nagy csapadék idején plusz terhelést jelent a tisztítási és továbbítási kapacitásra.
Mi bizonytalan még?
Egyelőre nem ismert pontosan, miért tömődtek el most a szűrőrácsok, miközben korábbi heves esőzések során ez nem történt meg. A város ezért külső szakértőt von be a probléma vizsgálatába.
A hatás pontos mértéke sem teljesen tisztázott azon túl, hogy a kibocsátás a kikötőbe jutott. A rendelkezésre álló információk elsősorban a kiömlött mennyiségre és a műszaki kiváltó okokra vonatkoznak.
Mi következhet ezután?
A város közlése szerint a személyzet a vihar idején igyekszik elkerülni, hogy a szennyvíz az utcákra ömöljön, ezért a lehető legtovább a tisztítótelepek felé terelik az áramlást. Ez azonban azt is jelenti, hogy egy túlterhelt rendszerben nehéz döntéseket kell hozni arról, hol jelenjen meg a kiömlés.
Rövid távon a legfontosabb feladat a Sand Island telepen történt eltömődés részletes elemzése lehet. Középtávon a fejlesztések és az üzemeltetési tapasztalatok alapján dőlhet el, szükség van-e további módosításokra ahhoz, hogy a rendszer jobban kezelje a szélsőséges csapadékot.
Összegzés
A honolului eset arra figyelmeztet, hogy a szennyvízrendszerek ellenálló képességét nemcsak a hálózat állapota, hanem az extrém időjárásra adott működési reakciók is meghatározzák. Bár a kiömlések száma az elmúlt években csökkent, egyetlen műszaki szűk keresztmetszet továbbra is nagyon nagy kibocsátást okozhat.